Mákos guba kontra bobájka

Lehet, hogy karácsonyra kellett volna tartogatnom ezt a bejegyzést, de nem bírtam várni vele.Egyrészt azért, mert sok emberrel ellentétben, én nem csak karácsonykor vagyok képes megenni a mákos gubát, hanem év közben is többször. Például egy jó kis tartalmas leves mellé, ahogyan múltkor is: a menü lencseleves volt mákos gubával.

Másrészt azért, mert megtaláltam ezt a képet és erről eszembe jutott, a bobájka. Mindjárt elmesélem, hogy mi is az, de előbb a képről mondanék pár dolgot. Mazsi, Nani és én vagyunk láthatók rajta 1987 karácsonyán. A tesóm ekkor volt két éves,  ekkor készült el a ház felső szintje, ami utána a mi kettőnk lakrésze lett. Illetve csak félig-meddig volt kész, ahogyan látható a tapétázás még hagyott maga után kívánnivalót. Eleinte nagyon nem szerettünk "fent" lenni a tesómmal, olyan idegennek éreztük a környezetet. Amikor lehetett, mentünk "le" a szüleinkhez és Nanihoz. De aztán megbarátkoztunk vele, kialakítottuk magunknak a saját kis világunkat, birodalmunkat. Mazsi a mai napig ott lakik és továbbra is övé a felső szint. :)

A képen látható egy horgolt kutya is Mazsi és közöttem. Ezt Nani csinálta nekünk karácsonyra, mindketten kaptunk tőle egyet-egyet. Én nagyon szerettem azt a kutyát. Nem tudom, megvan-e még valahol.

És hogy hogyan kapcsolódik ez a kép és a mákos guba a bobájkához? A karácsony a közös pont. Ahogy már említettem, Nani Abaújszántóról származott. Náluk a hagyományos karácsonyi menü a halászlé és a mákos bobájka volt. Szegény, elég sokszor próbálkozott vele, hogy elfogadtassa velünk is, de elég nagy ellenállásba ütközött. Apun kívül senki nem szerette a halászlevet, a bobájkát meg... talán egyszer vagy kétszer sikerült megkóstoltatni velünk, de nem rajongtunk érte, túlságosan édesnek, töménynek találtuk.

Nem összetévesztendő a mákos gubával! A bobájka fő jellemzője ugyanis, hogy egy dagasztott, kelt tésztából készül nem kifliből. Miután megkel a tészta, csíkokat kell sodorni belőle, majd kisebb darabokra felvágni. Ezután megsütni tepsiben, darált mákkal, porcukorral megszórni és mézet csurgatni rá. Nem egy könnyed édesség, na. A pontos receptet nem tudom, de majd ha egyszer összeszedem magam hogy újra megkóstoljam, megsüssem, utánanézek és leírom.

A karácsonyi menü miatti harcok elkerülése végett anyuék kitalálták, hogy bobájka helyett egy úgynevezett öntött kiflit készítenek, aminek az alapja tulajdonképpen a kifliből készült mákos guba, csak fel van tuningolva egy kis meggyel vagy rumosmeggyel és a teteje be van vonva tojásfehérje habbal és így sül meg együtt. Ez nagyon bevált, azóta is ezt esszük szentestén.

A hétköznapokon pedig csak sima, "alap" mákos gubát szoktam készíteni, méghozzá így:

Hozzávalók:
- 8 db szikkadt kifli
- 1,2 liter tej
- 3-4 tojás
- 10 dkg cukor
- vaníliás cukor
- vaj
- darált mák
- porcukor

A szikkadt kifliket felkarikázom, félreteszem egy mély edényben. A tejet felmelegítem és belecsurgatom a tojássárgájával habosra kevert cukrot és vaníliás cukrot. Nem szabad felforralni, mert összeugrik a tojás a tejben. Még így forrón ráöntöm a kiflire, jól összekeverem és hagyom, hogy teljesen magába szívja.

Közben összekeverem a darált mákot a porcukorral. Nem tudok mennyiséget írni, csak úgy érzésre szoktam önteni. Van amikor kicsit mákosabbra sikerül a guba, van amikor kevésbé - ahogyan a mostani fotókon is látható.

Egy kivajazott mély jénai tálba beleszedek egy réteg tejes kiflit, megszórom a mákos keverékkel, majd újra kifli jön és újra mák. Addig folytatom amíg el nem fogy, lényeg, hogy a tetején a mák zárja a sort. Megszórom vajdarabkákkal, lefedem az edényt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20-25 percig sütöm. Akkor szoktam kivenni, amikor látom az üvegedényen keresztül, hogy az oldala már szépen megpirult. Szeretem a ropogós részeket. :)

És utána napokig ezt esszük, ahogyan a mellé készült laktató leveseket is. Mert pl. gulyáslevesből, lencselevesből, bablevesből nem lehet csak egy napra elegendő adagot főzni.