Volt egy recept, aminek azonban nem tudtam ellenállni. András találta és azzal az üzenettel juttatta el hozzám, hogy ezt szeretné Imi és ő megkóstolni. :) Imi szándékáról voltak ugyan kétségeim, kiindulva a sárgadinnye lekvár utáni reakciójából, de ennek a lekvárnak a hozzávalói - sárgabarack, sárgadinnye, méz, pálinka - felkeltették érdeklődésemet, így már akkor tudtam, hogy meg fogom csinálni. Az egyetlen gyenge pont a sárgadinnye volt benne. Nagyon féltem attól, hogy elrontaná az összhatást, így bepróbálkoztam, hogy mi lenne, ha azt kihagynám belőle?
Szinte azonnal jött a válasz, hogy akkor csináljam csak sárgabarackból a lekvárt és ízesítsem mézzel és pálinkával. Annyira megörültem ennek az engedménynek, hogy el is határoztam, mégis beleteszem a sárgadinnyét is. :)
Persze szokásomhoz híven nem tartottam magam szó szerint az eredeti recepthez - bocs, András, hogy ezt így kell megtudnod - a saját intuícióm alapján állítottam össze a lekvárt.
Hozzávalók:
- 2 kg sárgabarack
- egy kisebb sárgadinnye fele
- 1,5 dl mézes barackpálinka
- 3 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
A barackot megmostam, kimagoztam és a cukorral, vaníliás cukorral együtt feltettem főni. Fedő alatt közepes lángon addig rotyogtattam, míg teljesen megpuhult, szétesett a gyümölcs. Ekkor botmixerrel pürésítettem és takarékra állítottam a lángot.
Hozzákevertem a meghámozott, apró kockára vágott sárgadinnyét és a pálinkát. További 5 percig főztem és már készen is volt.
Kimosott, megszárított üvegekbe töltöttem a forró lekvárt. Celofánnal, fém kupakkal lezártam az üvegeket, 5 percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva dunsztba tettem.
A fenti mennyiségből összesen 4 db kb. 3 dl-es üveg lekvárom lett.
Kimaradt egy kis tálnyi a végén, azt megkóstoltattam Imivel amint kihűlt. Jól sejtettem, az ő tetszését nem nyerte el ez a lekvár, természetesen a sárgadinnye miatt. Pedig ez sokkal de sokkal finomabb lett mint a sima sárgadinnye lekvár, méghozzá azért, mert ebben egyben maradt a gyümölcs, nem is igazán főtt meg, csak adott a sárgabaracknak egy kis pikáns ízt. Na és persze a pálinka illata sem elhanyagolható benne. :)
Kíváncsi vagyok, Andrásnak hogy ízlik majd. :) Én már most sajnálom, hogy csak ennyit főztem be belőle próbaképpen, de azt hiszem, idén már nem állok neki még egyszer, mert már így is leszakad a kamrapolc a rengeteg lekvár alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése