Kissé össze voltam zavarodva a sok "eredeti" recepttől, ezért inkább megkérdeztem görög származású kolléganőmet: hogy is van ez? :)
Kriszti átolvasott néhány receptet velem, némelyiknél eléggé összeráncolta a szemöldökét és azt mondta, hogy ő még nem hallott fetasajtos, kapros, oreganós tzatzikiről. De mivel ő már Magyarországon született, betudta az ő elmagyarosodott ismereteinek. Viszont anyukája és az idősebb felmenői nemcsak görög származásúak, hanem Görögországban születtek és éltek jó ideig, ezért Kriszti őket megbízhatóbb forrásnak tartotta és ki is faggatta a tzatziki rejtelmeiről.
Anyukája meglepő, de teljesen logikus választ adott, méghozzá olyant, amilyent nekünk, magyaroknak érteni illik: a görög tzatziki olyan mint nálunk a lecsó. Ahány tájegység, annyiféleképpen készítik és mégis eredeti. Mert nálunk ugye a rizses, a tojásos, a kolbászos, a szalonnás, a tarhonyás lecsó is lecsó. Amit éppen az ízlésünknek, neveltetésünknek, megszokásunknak megfelelően készítünk. Így tehát előfordulhat Görögországban mentás, kapros, fetás, borecetes, stb. tzatziki, és az összes változat receptje eredetiként kerül át más országba.
Bármelyik variációt készítjük el, három dologban meg kell egyezniük:
1. uborka az alapja, nem más zöldség
2. sok fokhagymát tegyünk bele
3. nagyon sűrű, zsíros joghurtot keverjünk hozzá, ne legyen leveses a salátánk
Az én tzatzikim a következőképpen nézett ki.
Hozzávalók:
- 2 db kígyóuborka
- 4,25 dl joghurt
- fél citrom leve
- 3 duci gerezd fokhagyma
- ízlés szerint őrölt fehérbors
- só
Az uborkát forró vízben megmostam, két végét levágva, a héjával együtt lereszeltem a nagy lyukú reszelőn. Jól megsóztam és állni hagytam.
Közben a fokhagymát megtisztítottam, összezúztam és belekevertem a joghurtba. Aki szereti és bírja a gyomra a fokhagymát, bátran tegyen bele többet, nekünk elég volt ennyi. :)
Kb. fél óra múlva, amikor az uborka már kieresztette a levét, kinyomkodtam és áthelyeztem egy másik tálba. Meglocsoltam a citromlével, leöntöttem a fokhagymás joghurttal és jól összekevertem. Ha szükséges, ízesíthetjük további sóval vagy akár őrölt fehérborssal.
Néhány órára hűtőbe helyeztem, hogy jól összeérjenek az ízek, majd fűszeres, héjában sült újburgonyával fogyasztottuk. Nagyon jól passzoltak egymáshoz.
A következtetés helyes. Ahány tájegység, ahány család, annyi "eredeti" recept. Egyébként is, a mai világban a szakácsok is szabadon variálnak. És ez így helyes.Nem kell mereven ragaszkodni az "eredeti", "autentikus " receptekhez. Mindenki élje ki kreatív alkotói képességét.
VálaszTörlés