Aranyos dolog volt, hogy kértem anyut, hozzon nekem a piacról barackot a lekvárhoz. Hozott, és közben még nagyitól is érkezett egy kis adag, amennyit a saját fájáról meg tudott menteni nekünk. Éppen pakoltuk össze ezeket, hogy hazahozzam, amikor beállított keresztapum egy nagy kosár sárgabarackkal. :)
Abból már csak néhány kilónyit vettem magamhoz, fogalmam sem volt mit csinálok azzal a sok barackkal.
Aztán szép lassan jöttek az ötletek:
- megfőztem a narancsos sárgabarack lekvárt
- megsütöttem a sárgabarackos papucsot
- és csináltam Iminek sárgabaracklevest málnával
De inkább olyan baj legyen, hogy gondolkodni kelljen mi készüljön az otthon lévő dolgokból, mint hogy jöjjenek sorban az ötletek és nem tudom megvalósítani, mert üres a hűtő és a kamra.
- 2 kg sárgabarack (magozva)
- 30 dkg cukor
És semmi más.
Volt olyan év, hogy a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam néhány másodpercre, majd még forrón lehúztam a héját. Úgy finomabb a lekvár, de szerintem nem annyival, hogy megérje a plusz munka és az ujjunk szétégetése. Tudom, 2 kg baracknál ez nem lett volna jelentős, de én szeretem úgy is, hogy belefő a héja.
A barackokat megmostam, kimagoztam és egy lábasba rétegeztem: egy sor barack, kevés cukor, egy sor barack, kevés cukor... egészen addig míg elfogyott. Takaréklángon szép lassan elkezdtem főzni, felforraltam. Addig főztem, míg a gyümölcs egészen szétesett és a leve elkezdett párologni. Ekkor botmixerrel pürésítettem, úgy hogy maradjon benne gyümölcsdarab is, majd további fél órán keresztül rotyogtattam. Közepesen sűrű állagú lekvárt kaptam.
Bár ezt a lekvárt több barackból készítettem mint a narancsos változatot, ugyanannyi üveg lett belőle. Talán azért mert tovább főztem, több leve elpárolgott közben.
Fent pedig láthatjátok a kamrapolcomat a sok féle lekvárral. Félek, hogy egyszer le fog szakadni. :) De ez a félelem nem tántorít el, hogy hamarosan elkészítsem a következőt: a sárgadinnye lekvárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése