Kakaós-túrós alagút

Amikor elkezdtem összeállítani ezt a sütit, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán felkerül majd az asztalra. Arra meg pláne nem, hogy olyan mutatós lesz, hogy még a blogra is felteszem.

Ugyanis az eredeti recept egy kissé fura mennyiségű hozzávalókkal számolt, abból egy lágy, krémszerű massza készült, ami nyújthatatlan lett. De nem szaladok ennyire előre...

Az egész úgy kezdődött, hogy kérdeztem Imit, milyen sütit kér tőlem névnapjára. Ő kiválasztott 4-5 félét és rám bízta a döntést, hogy melyiket sütöm meg. 

Ez a süti azért tetszett meg, mert viszonylag egyszerű az elkészítése és nagyon jól nézett ki a képen felszeletelve. Azt mondtam, hogy ha fele olyan szép lesz az enyém, már akkor is elégedett leszek magammal.

Elkezdtem összeállítani és a megadott mennyiségekkel egyszerűen nem tudtam téglalappá nyújtani, ahogy a leírásban szerepelt. Nagyon lágy masszát kaptam, ami szinte folyt ki az ujjaim közül. Ahogy nyújtani akartam, már szakadt is szét. Muszáj volt még lisztet hozzádolgozni, nem is keveset.

Hozzávalók a tésztához (az én változatom szerint):
- 45 dkg liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 tojás
- 20 dkg vaj
- 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 10 dkg porcukor
- 1 evőkanál tejföl

A hozzávalókat egy nagy tálba vagy gyúródeszkára halmozzuk és alaposan összegyúrjuk. A vaj legyen viszonylag lágy, hogy dolgozni tudjunk vele.

A tésztát gömbbé formázzuk és félretesszük pihenni, amíg kikeverjük a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 50 dkg túró
- 1 citrom reszelt héja
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 3 evőkanál búzadara
- 4 tojás
- 20 dkg porcukor
- aszalt gyümölcsök (mazsola, sárgabarack, szilva, áfonya, stb.)
- lekvár
- csipet só

 + a tetejére: csokoládébevonó

Az aszalt gyümölcsöket apróra vágjuk, félretesszük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből és a csipetnyi sóból kemény habot verünk.

A sárgáját a túróval, citromhéjjal, cukorral, vaníliás cukorral, búzadarával kikeverjük, végül hozzáadjuk a gyümölcsöket is. Óvatosan beleforgatjuk a fehérjéből vert habot.

A tésztát két részre osztjuk, mindkettőt téglalappá nyújtjuk, úgy hogy 2 őzgerincformánál nagyobbak legyenek, lógjon le a szélén a tészta. Kibéleljük velük a formákat.

A túrós habot beletöltjük és a tetejét vékonyan megkenjük lekvárral. Én szilvalekvárt használtam, mert aszalt szilvát dolgoztam a töltelékbe. A lelógó tésztaszéleket ráhajtjuk a túrós töltelékre.

Előmelegített 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.

Nem elég hogy először nem akart összeállni a tészta, utána meg attól voltam megijedve, hogy az őzgerincformáimat mindössze egyharmadáig töltötte ki akkor, amikor már benne volt a töltelék és ráhajtottam a tetejére a lelógó széleket. Attól tartottam, hogy valami lapos süti lesz a végeredmény. A szódabikarbóna viszont megtette a hatását, szépen megemelte a tésztát.

Az első őzgerincformába került tésztába viszonylag kevés lisztet dolgoztam az eredeti recepthez képest. Meg is lett az eredménye. A fenti kép jobb sarkában látható, hogy kiborításnál összeesett, szétszakadt a tészta, így az elég roggyant alagút lett. A második fél gömbhöz (ami a második őzgerincformába került) még több lisztet adtam, az gyönyörűen sikerült. A fent közzétett recept már az általam jónak ítélt lisztmennyiséggel került publikálásra.

A megsült tésztákat egy tálcára kiborítottam és a tetejüket még melegen bevontam olvasztott csokoládéval.

Másnap nagyon szépen lehetett szeletelni, tényleg olyan mutatós lett mint azon a képen, amit én láttam. :)