Citromos-petrezselymes pirított máj

Van már egy resztelt máj receptünk itt a blogon, nevezzük azt az alapreceptnek. Ez pedig egy kicsit továbbgondolt, különlegesebb változata.

Két hete kóstoltam anyuéknál és már akkor tudtam, hogy nekem is meg kell csinálnom! Nagyon ízlett, finom, omlós volt a máj, különleges ízt adott neki a citromos pác. Na és persze az sem mellékes, hogy így a várandósságom utolsó harmadában igyekszem minél több vasat pótolni szervezetembe, méghozzá természetes forrásokból. Márpedig a máj kitűnő vasforrás.

Hozzávalók:
- 60 dkg sertésmáj
- 1 citrom leve
- 1 kisebb csokor petrezselyem aprítva
- olaj
- 1 nagyobb fej hagyma
- 3-4 zsályalevél aprítva
+ tálaláshoz frissen őrölt feketebors, só

A sertésmájat megmossuk, szárazra töröljük és vékony csíkokra vágjuk - hosszabbra-rövidebbre, ki hogyan szereti. Egy tálba helyezzük, meglocsoljuk 3-4 evőkanál olajjal, a citrom levével és megszórjuk a petrezselyemmel. Összeforgatjuk és legalább 1-2 órát pihentetjük.

Ezután a hagymát megtisztítjuk, félbevágjuk majd vékonyan felcsíkozzuk. Egy magas falú serpenyőben olajat hevítünk és fedő alatt megpároljuk rajta a hagymát. Rátesszük a páclétől leszűrt májat, és időnként megkeverve 6-7 perc alatt készre pirítjuk. A végén megszórjuk a felaprított zsályával, frissen őrölt borssal.

Tálalás után mindenki a saját tányérján sózza ízlés szerint.

Főtt burgonyával ettük, de el tudom képzelni hagymás tört krumplival, vagy akár egy szelet friss, ropogós héjú kenyérrel is. A savanyúság kötelező mellé! :)

Töltött kelkáposzta

Ha van otthon darált hús, kelkáposzta és rizs... és nem rakott kelt szeretnénk csinálni belőle. :) Valójában nem sokban különböznek egymástól, leginkább csak külsőségekben.

Nem is kell hozzá egy egész kelkáposzta, csak 8-10 db nagy levél, A maradékból készíthetünk akár frankfurti levest, vagy salátába is belecsíkozhatjuk.

Hozzávalók:
- 8-10 db nagy kelkáposzta levél
- fél kg darált hús
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- 10 dkg rizs
- 2 db paradicsom
- 1 db paprika
- olaj
- só
- pirospaprika
- őrölt bors
- majoránna
- tejföl

A kelkáposztáról a külső borító leveleket leszedjük, kidobjuk. A következő 8-10 levelet éles késsel elválasztjuk a torzsától. Forrásban lévő sós vízbe dobjuk kb. 4-5 percre, hogy kissé meggyengüljön. Majd leszűrjük, a késsel kivágjuk a vastag középső ereket és félretesszük egy kis időre a leveleket.

Egy lábasban az olajon megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát, megszórjuk pirospaprikát, kevés vízzel megöntözzük és összekeverjük. Rádobjuk a kis darabokra vágott paprikát és paradicsomot, fedő alatt néhány percig pároljuk.

Ezután jöhet a darált hús. Ezt is hozzáadjuk a hagymás alaphoz, folyamatosan kevergetjük, amíg kifehéredik. Ekkor felöntjük annyi vízzel, hogy majdnem teljesen ellepje, sóval, borssal és majoránnával ízesítjük. Közepes lángon főzzük.

Amint félig megpuhult a hús, belekeverjük a rizst is. Együtt főzzük tovább amíg a rizs teljesen megdagad. Ha szükséges, kevés vizet öntünk hozzá, hogy a végén ne legyen száraz a töltelék, de vigyázzunk, túl leveses se legyen.

Egy tűzálló tálat kiolajozunk. A kelleveleket kiterítjük, mindegyikbe teszünk annyit a húsos töltelékből, hogy fel tudjuk tekerni és a két végét be tudjuk hajtani alá. Ha marad a töltelékből, azt elterítjük a kiolajozott tálban és erre ültetjük a batyukat. Ha nem, akkor csak a gombócokat tesszük egymás mellé. Tejföllel meglocsoljuk a tetejét, pirospaprikával díszítjük, majd lefedjük a tálat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük. A sütési idő letelte előtt 5 perccel levesszük az alufóliát (vagy tetőt) és úgy fejezzük be a folyamatot.

Szóval ennyire egyszerű. Kiadós, finom, minden évszakra megfelelő étel, nyáron a friss, zsenge kelkáposztából készítve igazán ízletes.

Csokis-meggyes muffin

Meggyes muffin meggyes krémmel a tetején. Igaz, a krém elhagyható, mert anélkül is finom a süti, főleg csokiimádóknak ajánlom. Kakaón kívül étcsoki darabkák is vannak benne.

Ja, és rumos meggyel a legfinomabb! Ha nincs ilyenünk, néhány órára rumba áztathatjuk a meggyet, az is megteszi.

Hozzávalók 24 db muffinhoz:
- 24 dkg liszt
- 6 dkg cukrozatlan kakaópor
- fél csomag sütőpor
- 3 tojás
- 20 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 2 dl tej
- 10 dkg étcsoki
- 5-6 evőkanál magozott rumosmeggy (vagy rumba áztatott friss, fagyasztott vagy befőtt meggy)

A száraz hozzávalókat az étcsoki kivételével összekeverjük. A lágy vajat habosra keverjük a cukorral majd a tojásokkal. Hozzászitáljuk a kakaós lisztet, beleöntjük a tejet és összedolgozzuk. Végül az apróra darabolt étcsokit is beleforgatjuk.

Egy muffinformát kibélelünk papírkapszlikkal, ezeket háromnegyedig töltjük a masszával. Mindegyiknek a tetejére teszünk 2-3 szem lecsöpögtetett, magozott rumosmeggyet.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. 12 db-os muffinforma esetén még egyszer megismételjük a műveletet. :)

Hozzávalók a meggyes krémhez:
- 1 csomag puncs ízű pudingpor
- 3 dl rumosmeggy lé - ha ez nincs, akkor 3 dl dobozos meggylé vagy a meggybefőtt leve kiegészítve a rummal amelybe a meggyet áztattuk
- 3 evőkanál cukor
- 15 dkg vaj

A pudingport csomómentesre keverjük a meggylében. Hozzáadjuk a cukrot és sűrűre főzzük. Még melegen hozzákeverjük a vajat, robotgéppel kihabosítjuk. Végül hideg helyen hagyjuk megdermedni.

Tálaláskor a krémmel díszítjük a muffinokat.

Ez a recept a hagyományos hozzávalókkal. Szénhidrát diétába illesztve pedig a lisztet kicserélhetjük Dia-Wellness -50% CH lisztkeverékre, a cukrot pedig Dia-Wellness Negyedannyi-Ugyanannyi cukorhelyettesítőre.

Bacon alatt sült almás-gesztenyés csirke

Ez a nagyon egyszerű de nagyon finom csirkeétel volt anyuéknál az egyik fogás a karácsonyi ebéden. A receptet Mazsi találta a Mindmegette oldalon, valamilyen könnyedebb étel leírását kereste, hiszen tudta hogy nálunk inkább nehezebb, marhából és sörben sült malaccombból álló menü lesz.

A recept szerint csirkemellből kell készíteni, de szerintem csirkecombból sőt akár vegyesen mellből és combból sütve is éppen olyan finom, érdemes így is kipróbálni.

Hozzávalók:

- 6 db (fél) csirkemellfilé / egész comb / akár vegyesen
- 4 nagyobb alma
- 25 dkg előfőzött gesztenye
- 1 nagy lilahagyma
- 25 dkg szeletelt bacon
- vaj
- zsálya
- rozmaring
- só
- bors

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, egy nagyobb sütőtálat kikenünk vajjal. A tálba belefektetjük a megmosott, minden oldalán sózott-borsozott csirkehús darabokat, alufóliával lefedjük és 20 percre betoljuk a sütőbe.

Az almát héjastul gerezdekre - nyolcadokra - vágjuk, csumáját eltávolítjuk. A lilahagymát megtisztítjuk, karikára vágjuk.

A sütőtálat kivesszük a sütőből, kiemeljük belőle a csirkehúst és az alján elterítjük az alma- és hagymadarabokat, beleszórjuk a gesztenyét is. Visszatesszük a tetejére a húst, megrakjuk vajdarabkákkal, apróra vágott zsályával, rozmaringgal. Betakargatjuk a szeletelt baconnel, a tetejére ráfektethetünk egy ág rozmaringot, további zsályával megszórhatjuk.

180 fokos sütőben sütjük további 25-30 percig.

Krumplipüré és mazsolás burgonyafánk készült mellé, de akár további köret nélkül is megállja a helyét. Ebben az esetben kicsivel több almát, hagymát, gesztenyét tennék bele, hiszen ez fogyott el leghamarabb alóla.

Kolbászos pogácsa

Múlt héten barátaink jöttek hozzánk vendégségbe - értsd: gyerekágyat összeszerelni segíteni - és úgy gondoltam, egy kis pogácsával nem lőhetek mellé. Főleg hogy a nagy munka után sörözés-borozás volt betervezve, ahhoz pedig mindenféle sós sütemény jól illik.

Rengeteg kolbászmaradék várakozott a hűtőben további felhasználásra, így nem is volt kérdéses, hogy kolbászos pogácsát sütök. A számomra tökéletes receptet a Nosaltyn találtam meg és bár nekem nem lett olyan szép a pogim mint Andinak, valamint szerintem túl is sütöttem egy kicsit - hiába, tanulnom kell még az új tűzhelyemet - azért elég sikeresnek ítéltem, mindenkinek ízlett.

Ráadásul, hogy még egy csavar is legyen a történetben, az 1 kg fehér liszt helyett én háromféle lisztből sütöttem meg a pogácsát, hogy a szülésig tartó szénhidrát diétámba jobban illeszkedjen.

Hozzávalók:
- 1 kg liszt (nálam 33 dkg fehér liszt, 33 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt, 33 dkg Dia-Wellness CH mínusz lisztkeverék)
- 30 dkg kolbász
- 5 dkg élesztő
- 1 evőkanál cukor
- 5,5 dl tej
- 2 + 1 teáskanál só
- 2 tojás sárgája
- 10 + 10 dkg vaj vagy margarin
- 1 csapott kávéskanál őrölt bors (én ezt elfelejtettem)

Kenéshez:
- 1 egész tojás

A tejben elkeverjük a cukrot, meglangyosítjuk és felfuttatjuk benne az élesztőt. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, 10 dkg vajat, 2 teáskanál sót, a tojások sárgáját. Alaposan kidagasztjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük.

Közben a kolbászt ledaráljuk és a másik 10 dkg vajjal kikeverjük.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk és 1 cm vastag téglalapot nyújtunk belőle. A tetejére rákenjük a vajas kobászos krémet, meghintjük borssal, 1 teáskanálnyi sóval. Képzeletben három vízszintes sávra osztjuk a tésztát, először a felsőt hajtjuk középre, majd az alsót és ezután jobbról-balról is középre hajtjuk. Letakarva 20 percig kelesztjük.

Ezután kinyújtjuk és megismételjük a hajtogatást. Majd még egyszer. Végül kb. kétujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, a tetejét késsel berácsozzuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, tetejüket lekenjük a felvert tojással. Újabb 20 perc pihentetés következik.

Végül 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Sütés után lekenhetjük tejjel a tetejét vagy anélkül azonnal takarjuk le konyharuhával.

Szép nagy adag lesz belőle, 3-4 főre elég a fele is szerintem.

Hasselback burgonya

Pontosan ilyent még soha nem készítettem, csak egy töltött testvérét, amit héjában sült töltött krumpli néven találtok meg a blogon. Fogalmam sincs, milyen lehetett az eredeti Hasselback burgonya, amit legelőször a svédországi Hassebacken nevű szálloda éttermében sütöttek meg valamikor az ötvenes években, hiszen nem maradt róla pontos feljegyzés. De az biztos, hogy a töltött változat már egy túlgondolt variációja. Valószínűleg eredetileg egy fűszeres-fokhagymás olajjal megkent beirdalt, majd így megsütött burgonyát szolgáltak fel az étterem vendégeinek.

Nos, nálam karácsonykor jött el az idő, hogy kipróbáljam. A rozéban sült marhanyak mellé gondolkodtam valamilyen krumplis köret ötleten és akkor eszembe jutott, hogy Hasselback burgonyát még nem csináltam.

Az én változatom nagyon egyszerű, annál is inkább, mert van előre elkészített fűszeres-fokhagymás olajom, méghozzá saját készítésű. Ehhez már csak szép krumplikat kellett összeválogatnom és egy kis sóval meghinteni a tetejét.

Hozzávalók:
- 8 db közepes burgonya, legjobb a sütnivaló fajta
- fűszeres-fokhagymás olaj vagy olívaolaj, fokhagyma és tetszés szerinti fűszerek
- só

A krumplikat megsikáltam, mindegyiket sűrűn bevagdostam úgy hogy az aljának kb. az egynegyede maradjon egyben, hogy szétnyíljon ugyan sütés közben, de ne essen szét. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam majd egy ecset segítségével megkentem mindegyiket a fűszeres olajjal, úgy hogy minél több jusson a résekbe. A tetejét megsóztam.

(Ha valakinek nincs előre elkészített fűszeres olaja, akkor olívaolajban keverjen el néhány gerezdnyi zúzott fokhagymát és tetszőleges fűszereket, már a sót is hozzáadhatja.)

200 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit és kb. 45 perc alatt készre sütöttem. Ekkorra ropogós lesz kívülről, belülről pedig puha, krémes.

Annyira ízlett mindenkinek, hogy háromszor kellett megsütnöm a karácsonyi időszak alatt.

Természetesen kismillió variációt lehet alkalmazni az ízesítésére, hiszen van aki reszelt parmezánnal keveri el az olajat, van aki a sütési idő vége előtt szórja meg reszelt sajttal a krumplikat. Tálaláskor is felturbózhatjuk még friss, aprított zöldfűszerekkel, stb.

Zöldséges-sertéshúsos leves füstölt sonkás burgonyagombóccal

A 2017-es év első napján mivel is kezdhetnénk bejegyzéseink sorát? Először is:

NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!

Karácsonyi elmaradásunkat pótolva, szeretném megmutatni, hogy milyen levest főztem december 26-án amikor családunk, barátaink jöttek hozzánk ünnepelni. Tudom, hogy egy zöldségleves nem éppen ünnepi jellegű, de én ebből soha nem csináltam problémát. Évekig a minestrone leves volt nálam a hagyományos karácsonyi első fogás. A húsleves anyukám dolga, így december 25-én amikor náluk ebédelünk, vagy tyúkhúsleveshez vagy marhahúsleveshez van szerencsénk. Imádja az egész család, így ez elmaradhatatlan!

Idén - hú, miket írok, hiszen az már tavaly volt! - a Vidék Íze magazin 2016. szeptemberi számában találtam meg azt a levesötletet, amit végül meg is főztem. Sertésraguleves friss fűszerekkel, sonkás gombóccal nevet viselte és a leírás alapján nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy december 26-án meg is született a konyhámban. :)

Hozzávalók:
- 40 dkg sertéshús (pl. comb)
- 2 közepes vöröshagyma
- 40 dkg vegyes leveszöldség (sárgarépa, fehérrépa, karalábé)
- 1 nagy csokor zöldfűszer (majoránna, petrezselyem, snidling)
- 2 evőkanál olaj
- só

A hagymákat megtisztítjuk, felaprítjuk. Az olajat egy fazékban felhevítjük, megpároljuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a kis kockára vágott húst, fehéredésig pirítjuk. Pici vizet öntünk alá, sózzuk és fedő alatt majdnem puhára pároljuk. Időnként megkeverjük és adunk hozzá vizet ha szükséges.

Amikor majdnem megpuhult, beletesszük a megtisztított, karikára-kockára vágott zöldségeket, felöntjük vízzel, beleszórjuk a felaprított zöldfűszereket és ha szükséges, kevés sót adunk még hozzá. Összefőzzük.

Közben elkészítjük a levesbetétet.

A gombóchoz:
- 2 közepes burgonya
- 1 tojás
- 15 dkg füstölt sonka
- 3-5 evőkanál liszt
- 1 kis csokor petrezselyem
- só
- bors

A burgonyákat enyhén sós vízben héjában puhára főzzük. Meghámozzuk, még melegen áttörjük, majd kihűtjük. Ezután hozzákeverjük a tojást, az apróra vágott sonkát, sót, borsot és petrezselyem zöldjét, valamint annyi lisztet hogy jól formázható masszát kapjunk. Vizes kézzel kis gombócokat formálunk belőle, beledobjuk a fővő, majdnem kész levesbe. Ha feljött a víz felszínére, elkészültek a gombócok is.

Az újság ajánlása szerint a gombócokat ki kellene szedni és külön tálkában kínálni a leves mellé, de én benne hagytam. Szerintem nem tett neki rosszat, nagyon finom volt így is. Mindenki dicsérte, aki kóstolta!