Csörögefánk / forgácsfánk

Tudom, hogy vége már a farsangi időszaknak, de fánkot enni nemcsak olyankor szabad. Egész évben, bármikor jólesik, főleg hogy annyi féle variációja létezik: szalagos, sütőben sült túrófánk, párnacsücske, tarkedli, képviselőfánk édes és sós változata, valamint burgonyafánk - hogy csak azokat említsem, amelynek receptjei blogunkon már megtalálható.

Egy elég népszerű változatról azonban még nem esett szó idáig. Gyerekkorom egyik meghatározó süteménye a csöröge- vagy más néven forgácsfánk, amelyet nagymamám készített mindig. Én pedig amikor lehetett, segítettem neki, hiszen nagyon élveztem a száz éves, rézből készült derelyevágóval formázni a tésztacsíkokat.

Sajnos nagymamám már régen nem él, én pedig azóta nem vettem részt csörögefánk készítésben. Sőt talán csak egyszer ettem az elmúlt években. Szinte már teljesen meg is feledkeztem volna róla, ha apukám nem dobja fel az ötletet, hogy anyukám szalagos fánkja és párnacsücskéje után sütne egy szép adag forgácsfánkot. Nem tiltakoztam ellene.

A csörögefánk lényegesen gyorsabban készül el mint például a szalagos fánk, hiszen nem élesztős, kelt tésztából áll. Rövid ideig kell csak pihentetni, addig például felmelegíthetjük az olajat, amelyben azután kisütjük.

Nevét az alakjáról kapta, a hosszúkás, középen bemetszett és ezen a nyíláson átfordított tészta forgácsokat formáz.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 3 tojás sárgája
- 1 evőkanál porcukor
- 1,5 dl tejföl
- 5 dkg vaj
- csipetnyi só
+ sütéshez olaj

Öntsük egy tálba a lisztet, morzsoljuk bele a vajat, majd adjuk hozzá a porcukrot, tejfölt, sót és a tojások sárgáját. Gyúrjuk össze sima, egynemű tésztává, formázzuk gömbbé és tegyük hűtőbe kb. negyed órára.

Kezdjük el melegíteni az olajat.

A tésztát lisztezett felületen nyújtsuk néhány milliméter vastagságúra és derelye- vagy pizzavágóval vágjunk belőle hosszúkás, négyzet alakú darabokat. Mindegyik közepébe metsszünk egy csíkot és ezen fordítsuk át a tészták egyik végét.

Forró olajban süssük aranybarnára a fánkok mindkét oldalát.

A kisült fánkokat forgassuk meg porcukorban, és még langyosan kínáljuk lekvárral. A fotón a Méhes-Mézes különleges minőségű mézes meggy lekvárja látható, amely hozzáadott cukrot egyáltalán nem tartalmaz. Gyümölcsöt viszont annál inkább!

További termékinformáció ezen a linken olvasható a Méhes-Mézes lekvárokról.

Langyosan a legfinomabb! A tejfölnek köszönhetően azonban nagyon puha tésztája van ennek a fánknak, így másnap is fogyasztható.

Kókuszos-csokoládés kalács

Néhány héttel ezelőtt egy nap alatt legalább 4 ismerősöm posztolt a Facebook-on egy képet, amely egy gyönyörű kalács elkészítésének fázisfotóit ábrázolta. Ha valaki csak a végeredményt látja, azt gondolja, hogy fonott kalácsról van szó.

Pedig nem! Egy egyszerű, téglalappá nyújtott, kókuszos krémmel és táblás csokival megtöltött, hajtogatott tésztáról beszélünk.

Ez volt az a bizonyos fotó, ami körbejárt a a Facebook-on:

A Kreatív Mánia oldalon szerencsére találtam egy receptet hozzá, így semmi nem akadályozhatott meg benne, hogy megsüssem. Rögtön 2 rudat terveztem, az egyiket magunknak, a másikat Mazsiéknak.

Hozzávalók a tésztához (1 rúdhoz):
- 25 dkg liszt
- 0,5 evőkanál por élesztő (én 2 dkg normál élesztőt használtam)
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 0,8 dl tej
- 1 tojás
- csipetnyi só

A lisztet keverjük el egy keverőtálban az élesztőporral, sóval. Adjuk hozzá a tojást és a cukrot is. A tejet melegítsük fel, olvasszuk meg benne a vajat. Hűtsük vissza langyosra (én ebben kevertem el az élesztőt) és öntsük a többi hozzávalóhoz.

Robotgéppel keverjük-dagasszuk a tésztát, amíg egyenletes, sima, fényes felületű lesz. Fedjük le a tálat és hagyjuk kelni a tésztát szobahőmérsékleten kb. fél órán keresztül, majd helyezzük hűtőbe minimum 4 órára, de lehet egy egész éjszakára is.

Közben készítsük el a kókuszos réteget.

Hozzávalók a kókuszos töltelékhez:
- 1,2 dl tej
- 7 dkg cukor
- 2 dkg vaj
- 1 teáskanál vanília aroma
- 10 dkg kókuszreszelék
+ a töltéshez 1,5 tábla tej- vagy étcsokoládé

A tejet a cukorral együtt felmelegítjük, míg a cukor feloldódik. Hozzáadjuk a vanília aromát és a vajat és kevergetve addig melegítjük alacsony lángon, amíg a vaj is megolvad. Ekkor lehúzzuk az edényt a tűzről és beleöntjük a kókuszreszeléket. Összekeverjük és félretesszük hűlni.

A tésztát lisztezett felületen téglalappá nyújtjuk, a mérethez vegyük figyelembe a fázisfotón látható módon ráhelyezett másfél tábla csokit.

Ezután emeljük át sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra. A kókuszos krémet halmozzuk a közepére olyan szélességben-hosszúságban, hogy éppen elfedje a másfél tábla csoki, amit ráfektetünk a tetejére. A tészta két hosszabb szélét a fázisfotón látható módon vagdossuk be éles késsel, figyeljünk hogy azonos számú csíkot vágjunk mindkét oldalon. Először a két végét hajtsuk a csokira, majd a csíkokat felváltva.

Langyos helyen hagyjuk egy kicsit kelni, majd letakarva további fél óráig pihentessük, miközben előmelegítjük a sütőt 160 fokra.

Sütés előtt kenjük meg a kalács tetejét tojás és víz keverékével, majd 25-30 perc alatt süssük aranybarnára.

Ezen a képen már kihűlt állapotában látható a kalács, ekkor már megdermedt benne a csoki. A legfinomabb langyosan, amikor még folyik. Nagyon finom, lágy tésztájú kalács.

Én a második rúd felét kókusz helyett tojással és cukorral kikevert túróval töltöttem meg, mert apukám nem rajong a kókuszért.

Hájas papucs

Emlékszem, gyerekkoromban minden télen kaptunk disznótoros-kóstolócsomagot a vidéki rokonoktól. Vastag kartondobozban adták fel, rá volt írva, hogy romlandó, úgyhogy 1-2 nap alatt kézbesítette is a posta. A dobozt kinyitva mindenféle finomságot találtunk benne: házi véres-májas hurkát, kolbászt, disznóhúst, töpörtyűt és Emma néni isteni hájas süteményét - ez utóbbit külön becsomagolva, bebugyolálva hogy ne vegye át a hús illatát.

A süti nem sokáig tartott, gyorsan felfaltuk, de a húsfélékből több ebédünk is kitelt. Azokat az ízeket azóta nem éreztem, amióta Emma néniék nem élnek.

Anyu viszont múltkor hájas sütit sütött - a receptet a Vidék Íze magazin januári számában találta - és majdnem ugyanolyan finom lett mint Emma nénié. Ő mindig dióval szórta meg a tetejét, így azt kértem anyutól, hogy egy részét így készítse.

Hozzávalók:
- 25 dkg sertésháj
- 1 tojás
- 2 dl tej
- 1 csomag sütőpor
- 45 dkg liszt
- csipetnyi só
+ sűrű lekvár, durvára vágott dió

A jó hidegre behűtött, hártyától megtisztított hájat húsdarálón ledaráljuk. Összedolgozzuk a liszt felével, gombócot formálunk belőle és fél órára a hűtőbe tesszük.

A liszt másik felét összekeverjük a sütőporral, csipetnyi sóval, a tojással és a tejjel. Összegyúrjuk, lágy tésztát kell kapnunk. Lisztezett felületen tányér nagyságúra kinyújtjuk és belecsomagoljuk a lehűtött hájas tésztát. Vékonyra kinyújtjuk és meghajtogatjuk mint a pogácsa tésztáját (először alulról-felülről, majd jobbról-balról), ezután 15 percig pihentetjük hideg helyen.

Négyszer ismételjük a hajtogatást-pihentetést. A végén félujjnyi vastagra nyújtjuk lisztezett felületen. Négyszögletes darabokra vágjuk, a közepükbe sűrű lekvárt halmozunk, a tészta két csücskét felhajtjuk. Ha szeretnénk, a tetejét megszórhatjuk durvára vágott dióval. Végül a papucsokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt halványbarnára sütjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.

Nagyon finom lett! Főleg a diós változat. Nálunk nem tartott sokáig, de lezárt dobozban több napig is eláll.

Méhes-Mézes - Egy kicsi bors közös nyereményjáték sorozat, első harmad

Itt a lehetőség, hogy ismét Méhes-Mézes termékekkel gazdagodjatok! Hat héten át tartó közös nyereményjáték sorozatot indítunk a Méhes-Mézes és Szárika termékek gyártójával Facebook oldalainkon.

facebook.com/kicsibors
facebook.com/mehesmezes

Két hetente nyerteseket sorsolunk!

A játéksorozat első harmada 2015. február 19-én kezdődött, az első sorsolást 2015. március 4-én tartjuk.

Oldalanként 1-1 nyertest sorsolunk, az ajándékcsomagok pedig a következőket tartalmazzák:
- 1 db szabadon választott Méhes-Mézes mézkészítmény
- 1 db szabadon választható Méhes-Mézes szörp

A teljes termékkínálat a Méhes-Méhes weboldalán található: mehes-mezes.hu

A részletes játékszabályzatot Facebook oldalunkon kiemelve olvashatjátok: facebook.com/kicsibors

Minden játékost várunk szeretettel!

Fokhagymás sült oldalas

... magyarosan, jó sok fokhagymával, zsírban sütve omlósra, puhára. Pontosan olyan ízű lett mint nagymamám sült oldalasa, amit gyerekkoromban olyan sokszor csinált. Mindig jó nagy adagot sütött le, annyi zsírban hogy szinte ellepte a húst. Ezután hideg helyen tárolta - télen a kamrakövön, nyáron hűtőszekrényben - és mindig csak annyit vett ki belőle, megmelegíteni, amennyit éppen akkor megettünk. És az a finom sült zsír! Friss kenyérre kenve paprikával, paradicsommal vagy éppen savanyú uborkával, újhagymával a legfinomabb vacsora volt.

Én eddig mindig paradicsomosan-mézesen készítettem oldalast, de most valahogy a gyerekkori ízekre vágytam, ezért inkább a hagyományos fűszerezés mellett döntöttem - nálam ez a sót, borsot, pirospaprikát, köménymagot, fokhagymát, vöröshagymát jelenti.

Ebben nagy segítségemre volt a Szárika Magyaros fűszerkeverék, amely a következő összetevőkből áll: vöröshagyma, póréhagyma szárítmány, fokhagymapor, majoranna, bazsalikom szárítmány, fűszerpaprika, őrölt fűszer köménymag, petrezselyem levél szárítmány, paradicsompor, őrölt feketebors.

A természetes összetevőkből álló fűszerkeverékről, mely hozzáadott sót nem tartalmaz, ezen a linken olvashattok további információkat.

Az én oldalasom tehát így készült:

Hozzávalók:
- 1,2 kg csontos sertésoldalas
- 1 evőkanál Szárika Magyaros fűszerkeverék
- 8-10 gerezd fokhagyma
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 evőkanál paradicsompüré
- 6 evőkanál zsír
- só

A sütést megelőző napon kisebb darabokra vágtam a húst, 1-1 szeletben 2-2 csontot hagytam. A paradicsompürében elkevertem a zúzott fokhagymát (ne sajnáljuk belőle!) és a fűszerkeveréket és a húsok mindkét oldalát megkentem vele. Egy jénai edénybe pakoltam az oldalas darabokat, lefedtem a tálat és egy éjszakára hűtőbe helyeztem.

Másnap beleöntöttem a felolvasztott zsírt, közé szórtam az apróra vágott hagymát, meghintettem sóval, hozzáadtam kb. 2 dl vizet és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam a lefedett tálat.

Időnként megforgattam a húsdarabokat a fűszeres zsírban. Addig sütöttem lefedve, amíg a hús szinte leomlott a csontról. A hús vastagságától függően ez kb. 1,5 - 2 óra lehet.

Ennyi idő alatt szépen kisül a zsír a hússzeletekből, a hagyma szinte krémessé puhul, a fűszeres zsír finom szafttá válik.

Párolt rizs illik hozzá leginkább, de sült krumplival, párolt káposztával, zöldsaláta körettel is tálalhatjuk. A megdermedt zsírt mindenképpen fogyasszuk el kenyérre kenve. :)

Vörösboros párolt lilakáposzta

Nagyon szeretem a párolt káposztát, a disznótoros ételeket - pl. hurkát, kolbászt - el sem tudom képzelni nélküle. Sült húsok, oldalas, kacsa mellé is tökéletes, de karácsonykor a szarvasgerinchez is ezt ettük. Nekem mindegy, hogy fehér vagy lilakáposzta, mindkét félét szívesen megeszem, azonban én mindig lilakáposztából készítem, vörösborban párolva.

Nagymamám régen öntöttvas lábasban készítette, persze bor nélkül. De úgy is elég különleges íze volt, ő félig megsütötte-félig párolta és nagyon rövidre vágta a káposztát. Nagyon érdekes lett a végeredmény. Határozottan finom volt.

Az én párolt káposztám viszont az alábbiak szerint készül.

Hozzávalók:
- fél kg lilakáposzta
- 1 nagy fej hagyma
- 2 evőkanál cukor
- (bor)ecet
- fél liter vörösbor
- só
- őrölt bors
- őrölt kömény
- olaj

Nálunk fél kiló káposzta kettőnknek két ebédre bőségesen elég, egy kilóból akkor szoktam párolt káposztát készíteni, amikor az egész család összegyűlik.

A káposztát vékonyra szeljük - én mindig szeletelt káposztát szoktam venni a piacon, hogy megússzam ezt a munkafolyamatot - és összeforgatjuk egy kevés sóval. Fél órát állni hagyjuk.

A hagymát apróra vágjuk, és olajon megpároljuk. Rászórjuk a cukrot és kevergetve karamellizáljuk a hagymán. A káposztát kinyomkodjuk és rádobjuk a cukros hagymára. Hozzáöntjük a bor felét és ízlés szerint (bor)ecetet. Őrölt borrsal, őrölt köménnyel fűszerezzük. Jól összekeverjük és fedő alatt pároljuk.

A maradék bort apránként adagoljuk hozzá, mindig csak akkor amikor elfőtte az előző adagot. Közben ízesíthetjük további ecettel, cukorral, sóval, köménnyel, ízlésünknek megfelelően.

Ha a fél liter bor után még nem elég puha - én kissé roppanósan szeretem - további borral vagy vízzel párolhatjuk.

Frissen is finom, de több naposan is, újra megmelegítve, akárcsak minden egyéb káposztás étel. Legutóbb házi hurkával, kolbásszal ettük, velesült hagymás krumplival.

Magyaros gombaleves

Múlt héten a menzás ételekről beszélgettünk olvasóinkkal a Facebook oldalunkon. Kérdeztem, hogy kinek vannak jó emlékei a napközis ételekről, kinek rosszak? Kiderült, hogy sokan szerették azokat az ízeket, elégedettek voltak a menzán kapott fogásokkal, volt aki rendszeresen repetát is kért. A mai gyerekeket megkérdezve, valószínűleg nem ilyen válaszokat kapnék...

Bár én soha nem voltam napközis, nem voltam befizetve a menzára, a válaszokat olvasgatva mégis eszembe jutott egy olyan étel, ami biztosan szerepelt akkoriban a menzamenüben: magyaros gombaleves. Én egy kicsit visszább tekintek, hiszen nekem óvodás emlékeim vannak erről a fogásról. Tisztán emlékszem, hogy mindig rizst főztek bele és ez nekem akkoriban nagy furcsaságot jelentett, mert én a rizst csak köretként vagy édességként (pl. tejberizs) ismertem.

Nagyon örültem, hogy eszembe jutott ez a leves, annál is inkább, mert akkoriban nagyon szerettem és amúgy sem ettem évek óta gombalevest. El is határoztam, hogy megfőzöm, sőt megpróbálom elérni az óvodában tapasztalt ízhatást. Elárulom: sikerült. :)

Hozzávalók:
- 35 dkg gomba (pl. csiperke)
- 2 sárgarépa
- 1 közepes fej hagyma
- 3 evőkanál rizs
- 1 csapott evőkanál liszt
- 1 kávéskanál pirospaprika
- őrölt bors
- só
- 1 csokor petrezselyem
- 1 evőkanál olaj

Egy fazékba olajat öntöttem, az apróra vágott hagymát megpároltam rajta. Hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát, majd a vékonyra felszeletelt gombát is. Néhány percig kevergetve pirítottam. Majd megszórtam a liszttel, jól összeforgattam, végül belekevertem a pirospaprikát is.

1-2 perc múlva felöntöttem bőségesen vízzel (ha van maradék húsleves, zöldségalaplé az is jó), sóval és borssal ízesítettem és félig lefedve közepes lángon főztem.

Amint félig megfőttek a zöldségek, beleszórtam a rizst is és így együtt puhára főztem mindent. A végén hozzáadtam az apróra vágott petrezselymet és további 2 percig forraltam a levest. És ezután már tálalhattam is.

Ennyire egyszerű. Én szeretem, ha jó sok bors van benne, de ki-ki ízlése szerint fűszerezze.

Készíthetjük akár többféle gombából is, úgy még finomabb!  Rizs helyett dúsíthatjuk apró tésztával, kölessel, vagy akár csipetkével.

Még maradt egy adag holnapra, mákos tésztával fogjuk enni. :)

Kolbászos-sajtkrémes tekercs

... egy kis chilivel és fokhagymával megbolondítva. A receptet Judittól kaptam - örök hálám neki ezért -, náluk kóstoltam először ezt a sütit. Január első napjaiban ezzel várt minket, amikor az ünnepek végeztével végre sikerült eljutnunk hozzájuk. Egy adagot sütött belőle és négyen elég hamar elpusztítottuk. Khmm.... vagyis a nagy részét mi faltuk fel Imivel ketten.

Gyorsan el is kértem a receptjét, ami nagyon-nagyon egyszerű, majd meglátjátok. Annyira, hogy azóta már többször is megsütöttem "csak úgy" sütinek, vagy egy tartalmasabb leves utáni második fogásnak. Fél óra alatt elkészül minimális alapanyagból.

Hozzávalók:
- 1 csomag (fél kg leveles tészta)
- 2 db tömlős sajtkrém
- füstölt, esetleg csípős kolbász ízlés szerint
- 2 gerezd fokhagyma
- reszelt sajt
- chilipor - ha nem csípős a kolbász

Nekem eddig mindig olyan mirelit leveles tészta akadt a kezembe, amelyik 6 lapból állt. Ez sem rossz, de így kisebb átmérőjű csigák tudnak készülni mintha egy nagy lapot nyújtanék ki és tekernék fel.

A sajtkrémet egy tálba nyomjuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a chiliport és jól összekeverjük.
A kiolvasztott leveles tésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk és megkenjük a sajtkrémmel. Egyenletesen megszórjuk kis darabokra vágott kolbásszal és szorosan feltekerjük. Ujjnyi vastag szeletekre vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. Ha kell, kicsit "helyrepofozzuk", hogy viszonylag kör alakúak legyenek. A tetejüket megszórhatjuk reszelt (füstölt) sajttal.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük. Még melegen átemeljük a csigákat egy tálra, hogy hűlés közben a tészta ne szívja magába a kolbászból kisült zsírt.

Természetesen én a hat lapos leveles tésztából 6 rudat szoktam készíteni és ezeket vágom fel ujjnyi széles darabokra. Így elég kicsi csigákat kapok, szinte falatnyi méretűeket. De a méret nem számít, az íze ugyanolyan finom!

Még egyszer nagyon köszönöm a receptet, Judit!

Pulykamell Wellington módra

Anyukámék karácsonyra ismét egy különleges pulykaétellel készültek, mint ahogy az utóbbi években mindig. Előfordult már pulykamellsteak vörösboros szilvamártással és mézes sült pulyka is - ez utóbbi több karácsonyon - az ünnepi asztalon.

Most egy olyan ételt választottak a Lajos Mari konyhája című magazin téli számából, amelyet előző nap elő tudtak készíteni úgy, hogy másnap már ne legyen vele sok gond. Vagyis előkészíthettek volna...mert teljesen elfelejtették. Így a teljes munkafolyamat december 25-ére maradt. :) Fontos lett volna jól behűteni az elősütött húst és a gombapépet, de az időhiány miatt ez elmaradt. Amennyire tudták lehűtötték, de aztán haladni kellett tovább a teendőkkel. Nekünk így is nagyon ízlett.

Állítólag Wellington hercegéről, egy angol hadvezérről kapta ez az étel a nevét, aki a waterloo-i csatában is győzelmet aratott Napóleon serege felett. A herceg a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson az angol delegáció tagja volt. Ez egy igencsak maratoni tanácskozás volt, hiszen 1814 őszétől 1815 nyaráig tartott, de a rossznyelvek szerint nem azért mert annyira dolgoztak a királyok, fejedelmek, államfők, hanem mert rengeteget mulatoztak közben. Egymást érték a bálok, ahol hivatalosan is kikiáltották a keringőt a táncok királyának, a császárvárost pedig a bálok fővárosának. Itt és ekkor hangzott el az azóta híressé vált mondás: "Táncol a kongresszus".

De vissza Wellington hercegéhez! Hadvezérünk - mint minden más előkelőség - magával vitte Bécsbe a szakácsát és az általa készített gombás, tésztában sült bélszín aratta a legnagyobb sikert a felszolgált ételek közül, így el is keresztelték azt Wellington bélszínnek.

Bélszín helyett pulykából készül - egyszerűbben és olcsóbban - a Lajos Mari-féle változat, amely így hangzik:

Hozzávalók:
- kb. 1,5 kg egész pulykamellfilé
- 5 dkg + 8 szelet bacon / füstölt szalonna
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 + 1 evőkanál olaj
- 1 dl száraz fehérbor
- 2 + 1 közepes fej hagyma
- 30 dkg champion gomba
- 2 evőkanál paradicsompüré
- negyed kávéskanál morzsolt kakukkfű
- 1 púpozott evőkanál finomliszt
- 1 tojás + 1 tojássárgája
- 40 dkg leveles tészta (ha 50 dkg van, az sem baj)
- só
- bors

Előző nap a húst besózzuk, késheggyel mélyen, a rostokkal párhuzamosan bemetsszük. Az 5 dkg, kisebb darabokra, valamint a meghámozott, vékony csíkokra vágott fokhagymát a hasadékokba nyomkodjuk. Vékony zsineggel átkötözzük mint a sonkát. Egy mély sütőtálba helyezzük, betakarjuk a baconszeletekkel, meglocsoljuk 2 evőkanál olajjal, aláöntjük a bort. 2 fej hagymát megtisztítunk, felkarikázunk és a hús mellé szórjuk. Az edényt lefedve, 180 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk. Végül egy éjszakára hideg helyre tesszük.

Az 1 fej hagymát megtisztítjuk, lereszeljük és 1 evőkanál olajban megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a tisztított, apróra vágott gombát, paradicsompürét, kakukkfüvet, kevés borsot és fedő alatt kb. 10-15 percig pároljuk. Kihűtjük, majd összekeverjük a liszttel és 1 egész tojással. Ezt is hidegre tesszük egy éjszakára.

Másnap a leveles tésztát téglalap alakúra nyújtjuk - vegyük figyelembe a hús méretét - sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, hosszanti széleiből vágjunk le 1-2 csíkot, a sarkaiból pedig egy-egy kb. 10 x 10 cm-es négyzetet. A tészta közepét kenjük meg a gombás pép negyedével, fektessük rá a zsinegektől és baconszeletektől megszabadított húst és kenjük körbe a maradék péppel. Hajtsuk rá a két rövidebb majd a két hosszabb tésztaszárnyat. A bucit kenjük meg felvert tojássárgájával. Közepét díszítsük a hosszabb tésztadarabokkal - sodorjuk össze vagy csak simítsuk rá -, a többi részét pedig a levágott négyzetekből kiszaggatott különböző alakzatokkal. Ismét kenjük le a tojássárgájával.  180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra-barnára sütjük kb. fél óra alatt.

Minél jobban be van hűtve a gombapép és a hús, annál jobban megtartja formáját, és annál jobban körbe tudja venni a gombakéreg a pulykamellet.

A sütés után rövid ideig pihentessük, ezután szépen szeletelhető. Salátával, zöldségkörettel, burgonyával egyaránt finom.

A fenti fotón két féle sült krumpli látható: az egyik hagyományos, sárga burgonyából a másik édesburgonyából készült.

Tarkedli / cseh fánk

Teljesen véletlenül időzítettem farsangi időszakra a tarkedli sütést. Hónapok óta tervezgetem, végül hét végén úgy adódott, hogy a Jókai bableves mellé valamilyen egyszerű édességet akartam készíteni. És akkor eszembe jutott, hogy milyen régen mondogatom, hogy úgy ennék egy kis tarkedlit! Nem is vártam tovább, szombat délután bekevertem, este megsütöttem.

Sokan nem ezen a néven ismerik ezt az igazán finom palacsinta-fánk házasítást, hanem talkedliként, cseh fánkként vagy kőttes fánkként. Nálunk otthon mindig tarkedli volt a neve, gyerekkoromban Nani viszonylag gyakran sütött jó nagy adagot belőle. Aztán hosszú évekre elfelejtődött. Szerintem a mai napig nem jutott volna eszembe, ha valaki nem posztol egy fotót róla a Facebook-on néhány hónappal ezelőtt.

Én inkább kelt mini palacsintaként gondolok rá mint fánkként. Mi mindig serpenyőben sütöttük, méghozzá olyanban, amelyben 3 mélyedés van kialakítva. Tükörtojás készítésére is megfelelő és tarkedli sütésére is. De lehet kapni kifejezetten tarkedlisütő edényt, amelyben félgömb alakú mélyedések vannak, sőt kapható kifejezetten tarkedlisütő gép is.

A jó öreg és klasszikus Horváth Ilona-féle receptet használtam.

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 2 tojás
- 10 dkg cukor
- csipetnyi só
+ a sütéshez olaj

A lisztet egy tálba tettem, szobahőmérsékleten hagytam egy kicsit melegedni. Közepében kialakítottam egy kis mélyedést. Ebbe beleöntöttem 2 dl langyos tejet, egy kevés cukrot és az elmorzsolt élesztőt. Meleg helyen kissé megfuttattam.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét visszatettem a hűtőbe, a sárgáját pedig hozzáadtam az élesztős liszthez a maradék cukorral, csipetnyi sóval és a 3 dl meglangyosított tejjel együtt. Robotgéppel alaposan elkevertem.

A tálat letakartam és egy órán keresztül meleg helyen kelesztettem. Ezután kemény habbá vertem a tojásfehérjét és belekevertem a kelt tésztába. További 10 percig pihentettem.

Végül a tarkedlisütőt kiolajoztam és kanálnyi adagokat helyeztem a tésztából a mélyedésekbe. Mindkét oldalukat pirosra sütöttem.

Frissen a legfinomabb, fahéjas cukorral megszórva, lekvárral meglocsolva.

Egy kiadós leves után tökéletes második fogás! Vagy reggelire, vacsorára, desszertként... Szóval bármikor fogyasztható, mindig nagyon jól esik. 

Marcipános tallér

Karácsonyi hangulatú süti, ami nemcsak karácsonykor finom. Pláne ha valaki szereti a marcipánt, mert ez egy igazán marcipános édesség. A csillagok helyett szaggathatunk virág formát is a tetejére, úgy már elveszíti karácsonyi jellegét és nevezhetjük tavaszi süteménynek is. :)

Az eredeti recept a Diana receptek című magazin karácsonyi számában jelent meg, ez alapján készítették el anyuék.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- fél teáskanál sütőpor
- 2 evőkanál tej
- 12,5 dkg vaj
- 7,5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 15 dkg darált mandula
+ a kenéshez lekvár

A lisztet a sütőporral elvegyítjük, gyúródeszkára borítjuk, közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a tejet. Hozzáadjuk az elmorzsolt hideg vajat, a cukrot, vaníliás cukrot és darált mandulát is. Gyors mozdulatokkal sima, egyenletes tésztává gyúrjuk, majd folpackba csomagolva legalább egy órára hűtőbe tesszük.

Ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk és korongokat szaggatunk belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 percig sütjük.

Miután megsült, kihűtjük a korongokat és egyesével megkenjük valamilyen pikáns lekvárral (pl. málna, ribizli, szeder).

Elkészítjük a marcipánréteget.

Hozzávalók a marcipános bevonathoz:
- 30 dkg marcipánmassza
- 10 dkg porcukor

A marcipánt felkockázzuk, gyúródeszkán összegyúrjuk az átszitált porcukorral és ugyanakkora korongokat szaggatunk belőle mint a tésztából. Egyesével ráfektetjük a megsült, lekvárral megkent sütikre.

A maradék porcukros marcipánt összegyúrjuk és kicsi csillagokat szaggatunk belőle. Mielőtt a sütemény tetejére helyeznénk, még egy cukros mázat kell készítenünk.

Hozzávalók a cukormázhoz:
- 7,5 dkg porcukor
- kb. 2 evőkanál citromlé (vagy rum)

Az átszitált porcukrot annyi citromlével vagy rummal keverjük el, hogy sűrű mázat kapjunk. Ezzel megkenjük a tallérok tetejét és mindegyikre ráfektetjük a csillag alakú marcipánformát.

Miután teljesen megszilárdult a cukormáz, a sütit jól záródó dobozba helyezzük és lezárva tároljuk. Minél tovább áll, annál finomabb és omlósabb lesz! Én még karácsony után két héttel is ettem belőle, nagyon jó volt még akkor is.

Kicsit időigényes, de megéri pepecselni vele, mert egy igazán kiadós sütemény lesz a végeredmény. A hozzávalók fenti mennyisége kb. 50 db-hoz elegendő.

Mézes krémes

Régi jó sütemény, amit szinte mindenki szeret. Mi is, nagyon! Édes, krémes, kiadós desszert - már ha nem faljuk fel 1-2 nap alatt. Mert ez tényleg olyan, hogy nem lehet abbahagyni. Én a csokis bevonatút szeretem, de András csokiallergiája miatt mostanában már két félét szoktak készíteni anyuék egyszerre: az egyiknek a tetejére nem kerül bevonat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a levágott szélére szoktam lecsapni, amikor anyukám körbevágja a megpuhult sütit, hogy szépen felszeletelhesse.

Sok helyen a nagymamák kiváltsága megsütni ezt a süteményt. Nálunk nem nagyi, hanem anyuék specialitása, bár előbb-utóbb ők is nagyszülő szerepben találják majd magukat. :)

A mézes krémesnek nagyon jót tesz, ha 1-2 napot áll mielőtt fogyasztanánk, hogy a mézes lapok megpuhuljanak a közéjük töltött krém segítségével. Éppen ezért apukám december 23-án nekiállt megsütni - most ő volt a cukrász -, amíg mi anyuval bevásárló körútra indultunk a piacra és egy-két boltba, hogy beszerezzük azokat a dolgokat amik még szükségesek voltak a karácsonyi menükhöz. Mire hazaértünk, a megsült mézes lapok már az ebédlőben illatoztak és készült a krém is a sütihez.

Igen, a mézes krémes nálunk elmaradhatatlan karácsonyi desszert. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan karácsonyunk, amikor nem készült. Íme a réges-régi recept:

Hozzávalók a mézes lapokhoz:
- 5 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 2 egész tojás
- 40 dkg liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 evőkanál méz

A vajat a porcukorral, a tojásokkal, a mézzel gőz felett kikeverjük. Még melegen hozzáadjuk a lisztet, a szódabikarbónát és összegyúrjuk. Három cipóra osztjuk, mindhárom cipót egyforma téglalap alakúra nyújtjuk és megvajazott, lisztezett tepsi hátán, 180 fokra előmelegített sütőben egyenként világosra megsütjük. Vigyázzunk, mert a méz miatt gyorsan sül, nehogy megégjen.

Amíg a lapok hűlnek, elkészítjük a krémet.

Hozzávalók a krémhez:
- 0,5 liter tej
- 12 dkg liszt
- 20 dkg vaj
- 25 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 egész tojás

+ a tetejére: tortabevonó, vagy étcsokoládé, 1 evőkanál olaj

A liszthez apránként hozzáadjuk a tejet, csomómentesre keverjük. Gőz felett sűrűre főzzük, majd kihűtjük.

Eközben a vajat habosra keverjük a porcukorral, a vaníliás cukorral és a tojással, majd alaposan összedolgozzuk a kihűlt lisztes krémmel.

Az első süteménylapot egyenletesen megkenjük a krém felével, ráfektetjük, óvatosan rányomjuk a második lapot. Jöhet a krém másik fele és végül az utolsó lap. A tetejére - ha szeretnénk - gőz felett megolvasztott, 1 evőkanálnyi olajjal elkevert tortabevonót vagy csokoládét simíthatunk.

Ahogy említettem, 1-2 napnyi hűvös helyen pihentetés kifejezetten jót tesz neki, megpuhulnak a mézes lapok benne. Ezután szépen szeletelhető és gyorsan elfogyasztható. :)

A jelszó pedig: nincs karácsony mézes krémes nélkül. :)

Gesztenyés-meggyes tekercs

A legutóbbi karácsonyra nem sütött nagymamánk fatörzs tortát, de nem maradtunk krémes süti nélkül. Anyukám ugyanis egyből beleszeretett az Erdélyi Konyha magazin karácsonyi számában megjelent gesztenyés-meggyes tekercsbe. Meg kell, hogy mondjam, meg is értem őt. Egy egyszerű sütiről van szó, ami nagyon mutatós, ünnepi alkalmakra kifejezetten tökéletes. Kis ideig hezitált, hogy megsüsse-e, végül természetesen elkészül ez az igazán finom desszert. A karácsonyi asztal dísze lett és nagyon gyorsan elfogyott.

Hozzávalók a piskótához:
- 4 tojás
- 4 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1 csipet sütőpor

A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, amit apránként hozzáadunk. Egyesével beledolgozzuk a tojások sárgáját is, végül összeforgatjuk, óvatosan csomómentesre keverjük a kakaóporral és sütőporral elvegyített liszttel együtt.

Sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott-lisztezett tepsibe simítjuk a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Még melegen feltekerjük a papírral együtt, nedves konyharuhába csavarjuk és kihűtjük.

Közben elkészítjük a gesztenyés krémet.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg édes gesztenyemassza
- 1,5 dl habtejszín
- 5 dkg porcukor
- 10 dkg magozott meggy

A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük és hozzádolgozzuk a gesztenyemasszát. Jól elkeverjük.

A krémet egyenletesen rákenjük a kihűlt piskótalapra, tetejét beborítjuk a meggyszemekkel és felcsavarjuk a süteményt. Tálcára rendezzük.

Már csak a csokoládé bevonat hiányzik a tetejéről.

Hozzávalók a bevonathoz:
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 teáskanál olaj

A csokoládét egy edényben vízgőz felett megolvasztjuk, elkeverjük az olajjal és még melegen a tekercsre csurgatjuk.

Amint megszilárdul a bevonat, máris tálalhatjuk és szeletelhetjük, de az sem árt neki, ha 1 napot hidegen áll fogyasztás előtt.  Megbolondíthatjuk egy kis rumos meggyel, a krémbe kevert rummal, ha gyerekek, illetve sofőrök nem esznek belőle.